Alkalmas vagy!

Az egész életünk úgy működik, hogy vannak kollégák, szomszédok, csoporttársak, ismerősök, akikkel kevésbe jövünk ki jól, míg másokkal elsőre könnyed és egyszerű a közös munka vagy kapcsolat működtetése. 

A szociális munkás vagy gondozó kifejezetten erősen érzékeli ezt, hiszen legalapvetőbb pillére a munkájának a szimpátia és a hiteles együttműködés. A gondozott személy érzi, ha nem kedvelem, ettől én magam sem leszek önmagam és mások előtt sem hiteles, mert közös szimpátia és ennek alapjára helyezett kölcsönös együttműködés hiányában a munka nehézkes lesz és kifejezetten terhelő, végül pedig meg is szakad. 

Kell némi idő (pár hét), míg megtapasztalja az ember, hogy képes e együttműködni és mind a megbízója, mind a gondozottja felé tiszta lelkiismerettel, gondossággal és tisztelettel megnyilvánulni. 

Munkáim első pár alkalmával rendszeresen hittem azt, hogy szakmailag nem tudok fejlődni és velem van gond, mert bizonyos emberek vagy helyzetek számomra nem voltak működőképesek. Végül szépen lassan megértettem, hogy nem várhatom el magamtól a mindenkivel kedvező kapcsolatot, ahogyan az életem többi területén is tapasztalom! 

Az határozza meg a szakemberré válást, hogy van e önreflexióm, van e bennem hitelesség, empátia, gondosság? Képes vagyok e felismerni a határaim, a teherbírásom, a személyiségem működését és ezek alapján választani, dönteni? Hogy önmagam szemében is hiteles legyen, amit képviselek és teszek!?

Van e bennem alázat az élettel és másokkal szemben?

Dolgozom e magamon? És bizony, hibázni bármikor lehet, hiszen emberek vagyunk, érzésekkel, egyéni személyiséggel és az egyik legnehezebb munkát végezzük....