Házi gondozás bentlakással vagy bejárással és a gondozó hatásköre

Eddigi tapasztalataim magánúton bentlakásos formában szereztem, intézmény esetében pedig bejárással. A magánúton történő munkavégzésben a bejárásnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai egyaránt. A bentlakásos gondozás teljes felelősséget és terhelést jelent, sokkal nehezebb ventillálni, az énidőt biztosítani, ugyanakkor hamarabb ki tud alakulni a szimpátia és ragaszkodás, könnyebben simul össze két eltérő személyiségű ember és megszokják a közösen kialakított napi rutint. A bejárás nekünk - gondozóknak- sokszor könnyebb és családbarátabb megoldás, így több kapacitás marad a saját életünkben ránk váró feladatokra és magánéletünkre, ezzel együtt viszont sokkal több utazással és erre fordított időveszteséggel jár. Mindenki számára eldöntendő, hogy az adott életszakaszában a körülményeinek figyelembevételével melyik megoldás kézenfekvő, hogy mind a megélhetése (jobb esetben hivatása), mind a saját élete megfelelő arányú és kifizetődő legyen! 

Nagyon fontos minden esetben a megfelelő töltődés, a korrekt feltételek és alapok lefektetése, az elvállalt munka körülményeit illetően pedig szintén kiemelendő, hogy bentlakás esetén egy mások által kialakított és fenntartott környezetben kell élnünk! Sajnos akadt olyan tapasztalatom (mindösszesen egyszer), ahol az én lakhatási(pihenési) körülményeim sem, valamint a gondozott személy környezete sem volt kielégítő, emellett pedig találkoztam elhanyagoltsággal is. 

Fontos kiemelnem, hogy gondozóként ebben az esetben kötelességem a gondozott személy érdekeit védeni és - szükség esetén- segítséget kérni az erre alkalmas szolgálatoktól! Ez sosem azért történik, mert ezzel ellenséges viszony kialakítása a cél, hanem, mert a helyzet megkívánja és az együttműködés lehetőségével akár külsős segÍtséget is kaphat egy család, ha nincs szakszerű emberük vagy nem rendelkeznek kellő információval egy ellátásra szoruló személy segítését illetően!