Őszintén a házi gondozás buktatóiról

Ezekkel a sorokkal is azt szeretném bizonyítani, hogy igyekszem a legtöbb információt hitelesen átadni magamról és a munkavégzésemről, valamint a házi gondozás körülményeiről, jó oldaláról és nehézségeiről!

Az eddig megtapasztaltak és tanultak mentén lépett érvénybe az a gondolat, hogy legtöbbször a családra villámcsapásként borul rá egy közeli hozzátartozó/rokon ápolása. Ebben a hirtelen helyzetben nagyon nehéz a rendszer, a szociális szféra útvesztőiben eligazodni, tudni, hogy mit és hol célszerű keresni, elindítani és kérvényezni vagy épp csupán információt/segítséget keresni! A család többnyire saját életében is akadályokkal küzd, valamint gyermeket nevel, magánélete van és borzalmasan nehéz egyensúlyba helyezni a saját életének menetét a gondozni kívánt személy igényeivel és állapotának javításával. Ilyenkor merül fel a hosszú várólisták vagy épp személyes vélemények miatt az otthoni ápolás gondolata az otthonban való elhelyezés helyett. Ez azonban egy nagyon merész és egyben költséges módja az áthidalásnak. 

Aki jól dolgozik és magasabb szintet képvisel, annak feltételei is vannak és idejét, energiáját, ébrenlétét, készenléti állapotát, valamint az eltérő nehézségi fokokkal bíró megbízást honoráltatni fogja! 

Ha nincs megfizetve és megbecsülve, házi cselédnek alkalmazzák stb. akkor szintén nem marad! 

Aztán előfordulhat olyan eset, amikor a megbízó egészen korrekt és igyekszik a feltételeket is biztosítani de a gondozó kókler, esetleg megbízhatatlan is, ez pedig rontja a rendes emberek lehetőségét, hiszen a család bizalmatlanná fog válni, továbbá anyagi kár érheti őket, netán még a gondozottnak is baja eshet!

Szerencsés találkozás, ha a megbízó és a gondozó is korrekt, valamint a gondozó és gondozott közti kapcsolat is hamar kiépül, megértésen és együttműködésen alapszik. 

Ekkor még mindig kérdés, hogy a család tudja e finanszírozni a házi gondozást, melynek alapvető feltételei

• Korrekt napi fizetés
• Külön szoba
• Utazás térítése
• Naponta legalább 1-2 óra szabadidő a gondozónak, mivel a személyiségén felül, fizikai lag és agyilag is munkát végez, nem várható el a teljes készültség!
• Étkezés biztosítása

A családnak el kell döntenie, hogy mindeközben tudja e még érzelmileg is kezelni a kialakult helyzetet? Akár 10 vagy több év is lehet, míg egy beteg lassú léptekkel leépül, általánosságokban beszélve, hiszen többnyire házi gondozást nem frissen a kórházból kiérkező és átmeneti problémával küzdő emberek kérnek, hanem olyan családok, akiknek hozzátartozója fokozatos leépülést mutat, tehát ki kell mondani: Nincs visszaút csak stagnálás vagy romlás.

Ezek nagyon nagy hatást gyakorolnak egy alapvetően békés család életében is, nagy valószínűség szerint minél kevesebb lehetőségük van mentesíteni magukat a főbb terhektől és ápolással járó feladatoktól, annál hamarabb lesz saját közegükben is problémájuk kimerültség, túlterheltség és egyéb okok miatt. 

Az otthonban/intézményben történő elhelyezés könnyebbnek és költséghatékonyabbnak bizonyulhat, ám ott komoly szabályrendszerek és uniformizálás működik, a családtag számára egészen új közeg, mindjárt legalább négy-öt embert kell megismerniük közvetlen környezetükben és egészen sok embert intézményesített méretekben! 

Már ezekből is kiderül, hogy mindkettőnek van jó és árnyoldala is, érdemes gondolkodni rajta, folytatása következik!