Írásaim a házi gondozás témájában

Számokban kifejezve 6 hét ittlét, közel 1000 óra készenlét és figyelem, egyhuzamban. Váltótárs nélküli munka, kevés alvással és sok feszültséggel, szomorúsággal.

Mindig igyekszem őszintén feltárni a félelmeim, a kétségeim önmagamat és a szakmai kompetenciáimat illetően is. Csupán napok vannak hátra egy másfél hónapja tartó leépülésből, melynek része és aktív kísérője vagyok, hiszen én gondozom a beteget, a Hospice Alapítvánnyal karöltve. Ők hetente háromszor jönnek ki és ellenőrzik a beteget, szükség esetén...

Végstádiumban kísérni valakit, hatalmas felelősség és edzett, empatikus, szolgálatra is kész ember szükséges a beteg mellé! Ez az állapot a visszafordíthatatlansága miatt sokszor konzerválja a fagyott légkört és a rettegést, szorongást, álmatlanságot. Ennél csak az rosszabb, ha a gondozott érzi ugyan, hogy baj van, de nincs aki elmondaná neki...

Képzeld el, hogy van egy beteg családtagod, akinek a gyors és szakszerű megsegítésére alkalmaznál/megbíznál egy hölgyet, aki teljesen ismeretlenül, sok esetben az internetes hirdetések útján érkezik a családba! Semmit sem tudsz róla, csak azt, hogy ő gondozó. Persze messziről jött ember azt mond, amit akar. Képzeld el, hogy a családodba be fog...

Kezdőként gyakran találkoztam azzal a kérdéssel, hogy miért kérek ennyit vagy azzal az állítással, hogy nem tudnak többet fizetni.

Munkám során rengeteg esettel, megbízási lehetőséggel találkoztam, a legtöbb megbízás 24 órás, tehát állandó felügyeletet, készenlétet igénylő betegről szólt, míg pár olyan megbízás is akadt, ahol a gondozásra szoruló kliens állapota lehetővé tette az -úgynevezett- kijárós munkát, vagyis napi pár órás felügyelet és kisegítés/gondozás mellett...

"A jó gondozó lendületben és fejlődési irányban tartja a gondozást, nem konzerválja az aktuális állapotot."

Blogoldalamon megtalálhatjátok az augusztusban írt bejegyzésemet stroke témában, akkor egy gondozottamról írtam, akivel 15 napot töltöttünk együtt és megkezdtük a felépülési szakaszt.

Az egész életen át tartó tanulás és önfejlesztés az elsődleges kulcsa mindennek.

Hogyan lehetséges, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő idős ember állapotát valaki szemrebbenés nélkül közölje a családtagokkal?